Apokrif — verbális limlom

Hétvégi

2011-02-21T10:56:00.003+01:00

Az úgy volt, hogy végre nyélbe üttetett a régen halasztódó lakásszentelő, két (+1 ráadás) felvonásban.
Indult a tényleges szenteléssel csütörtökön, 11 fővel, hajában sült krumplival és balti alkoholokkal. Ne vegye zokon, aki nem fért be, de bensőségességben ez az este vitte a pálmát, egészen különös jó érzésekkel tértem nyugovóra.
Pénteken rávettem magam a reggeli misére, és jó volt, csak a napközben ment kissé álmosan. Este a bulizás folytatódott (csak épp nem nálam), merthogy megérkezett a bátyám, meg itt marasztottuk Marcit is [figura etimologica?], úgyhogy Sárkány volt meg klubos pálinkázás, meg otthon még egy pohárnyi maradék Malatinszky-rozé, mert egy napnál többet csak ne álljon kibontva... szóval a szombat reggel nem volt annyira barátságos.
Ráadásul még dolgozandóm is maradt aznapra, úgyhogy kissé kétségbeesve álltam délben a lakásban, hogy húha, mindjárt jönnek a népek... még szerencse, hogy van nekem Áron, aki olyan bölcseket tud mondani, mint hogy „ne legyél ideges, nem azért csináljuk” -- mert tényleg (nem).
És aztán jöttek is, délután kisebb hullámokban, este egyre többen, a végén 38 fő lett a teljes mérleg rajtam kívül (ebből 4 gyermekkorú). A műfaj, a jövős-menős buli teljesen bevált (nyilván jó volt hozzá a belváros-közepi helyszín is); a vendéglátás (amely nem az én művem volt) egészen csodálatos formákat öltött (halászlé, gyümölcsös sült kacsa, zsírosmáj, sütik, borok, pálinkák...). Itt-ott persze nyekergett a társalgás meg ilyesmi, és úgy tizenpár fő fölött az asztallal együtt tényleg már nem lehet elférni a szobában... de végül is csak megtalálták egymást azok, akiknek volt mondandójuk egymásnak, meg egy picit játszottunk is; és végül a távozók többnyire elégedettnek tűntek.
Vasárnap délelőtt alvás és egy rövid séta Eszter barátnémmal, regebéd a Bociban Tamással is, aztán ők el, később családi ebéd nálam (hozott anyagból), majd kísérlet rendrakásra, mérsékelt lendülettel és sikerrel, de kitartóan. (A zuhany és a mosogató fölötti csap együttes megnyitása már elég a gázbojlernek, úgyhogy addig lehetett meleg vízben, vödrözés nélkül is mosogatni.) Az esti mise után a szokásos kávéházazás helyett pedig morzsabuli (köszönjük, Péter, hogy megismertettél eme remek intézménnyel! :-)), bontott italok elpusztítása (kivéve a whiskey-t, jég nélkül talán mégse -- azzal is csak ha nagyon muszáj...), tejfölös-fűszeres szendvicsvacsora a csütörtökről ismert beltéri piknik formájában, a szoba közepén leterített lepedőről.
És ma ismét hétfő... *sóhaj*

És azóta

2010-07-22T14:01:00.003+02:00

egy óra ütötte a markom, valami ilyenforma (csak túl nagy, remélem, sikerül becserélnem egy használhatóbbra).

És ma egy üveg whiskey. Amit ugyan nem szeretek, de elfogy azért majd apránként Szegeden. :-)
Az esküvő-sorozatról még írok, becsszó.

15 éve

2010-07-13T13:20:00.003+02:00

zajlott a srebrenicai népirtás. A magyar Wikipédiát akartam idelinkelni, de nem teszem, mert nem alkalmas rá... Az egyik forrást megnéztem, egy szerb oldal, amely többek között állítja, hogy a bosnyákok "öngyilkos futásba" kezdtek a hegyeken át, és sokan harcokban estek el menet közben.
Ennek némileg ellentmond, hogy bekötött szemmel, hátrakötött kézzel lőtték tömegsírba őket...
Ebből a filmből viszont mutattak részleteket az OSA kiállításán, és jaj.

Kommüniké

Tizenöt évvel ezelőtt a Boszniai Szerb Hadsereg, akkori vezérkari főnöke, Ratko Mladić vezetésével lerohanta az ENSZ által biztonságos övezetnek nyilvánított Srebrenicát. Két nappal később, 1995. július 13-án megkezdődött az elfogott több mint nyolcezer muzulmán férfi és fiú lemészárlása. A holttesteket tömegsírokba földelték el, ahonnan a maradványokat később kiásták és másodlagos sírokba szórták szét, hogy megnehezítsék a nyomozást.

Az évforduló alkalmából a budapesti Közép-európai Egyetemen működő OSA Archivum, amely az emberi jogok megsértését, köztük a balkáni konfliktusban elkövetett háborús bűnöket dokumentáló iratok egyik legnagyobb gyűjtőhelye, kiállítást rendez a srebrenicai népirtás törvényszéki rekonstrukciójáról, hogy valamennyiünket emlékeztessen a legszörnyűbb bűncselekményre, amelyet a második világháború óta európai földön elkövettek.

A Hágai Nemzetközi Büntetőbíróság 1995. július 25-én emelt vádat Ratko Mladić ellen, népirtással és a civil lakosság ellen politikai, faji és etnikai alapon elkövetett bűncselekményekkel, egyebek mellett gyilkossággal és megsemmisítéssel vádolva őt. Ellene azóta is nemzetközi letartóztatási parancs van érvényben.

Tizenöt évvel később azonban Ratko Mladić még mindig szabadlábon van és a törvény keze képtelen őt utolérni. Mi, az OSA Balkán Archívumának kezelői, különböző nemzetiségű archivisták és történészek, kurátorok és a megemlékező kiállítás szervezői, tisztában vagyunk vele, hogy a srebrenicai mészárlás története nem zárható le. Sem a hozzátartozók, sem senki más, aki közvetlenül vagy közvetve érintett ebben a tragédiában, nem nyugodhat, amíg az ügyben – legalább jogi szempontból – nem tesznek igazságot. Ezért arra kérünk minden tisztességes embert, hogy mindaddig ne térjen napirendre az ügy fölött, amíg a tömmeggyilkosságok fő felelőse bírái elé nem kerül.

Nyereményszéria

2010-07-07T16:16:00.002+02:00

Mióta ezt megírtam, nyertem még egy Papadimitriu Athina-cédét (Fidelio), aztán a múlt héten egy napot a LOffice-ban (Funzine), ma pedig családi fürdőbelépőt (Vízművek).
Es geht wie am Schnürrchen.

Patrick Chan nem nyughat

2010-07-01T10:19:00.001+02:00

Hello!

Szьksйgem van egy ьzleti partner, hogy segнtse az ьzleti ajбnlatot is, ha mi lesz a kцlcsцnцs elonyцket. A projekt a tбmogatбst бt egy nagy pйnzцsszeg. Legyen szнves kьld йn egy elektronikus levйl ъtjбn: (patrick2007chan1@yahoo.com.hk), ha йrdekel.

Patrick Chan
CFO, Hang Seng Bank, Hong Kong
E-mail: patrick2007chan1@yahoo.com.hk

(Előzmények itt és itt. Az azóta kapottakat sajnos nem őriztem meg.)

Örökbe fogadtam egy fát

2010-06-01T21:18:00.001+02:00

Be it known, that this certificate of adoption is hereby awarded to

J. B.

for adopting a living tree.

The above SleeperTree member is taking an active role in helping to protect and preserve our natural forests worldwide. This sponsorship signifies both their commitment to making a positive impact on the world around them, and their dedication to sharing the wonders of this beautiful Earth with those around them.

This very tree is part of an oak forest located in Transylvania, near the town Lopadea Noua. The owner of the forest is earl Farkas Banffy.

Mr Banffy and his ancestors were living on this part of Europe for centuries, and many of the towns and villages in the area are named after them (eg.: Banffyhunyad). They are traditionally landowners, earning their money from agriculture and forestry. Their lands were secularized after the Second World War, and are given back to the family continuously, since the democratical change in Romania. Mr Banffy currently owns 400 hektares (988 acres) of forests.

An agreement between Mr Banffy and SleeperTree ensures, that this tree will not be timbered down for at least the next 50 years, or quite possibly for a longer period of time. According to our agreement Mr Banffy separated 50 hektares (120+ acres) of forest, and pulls it out from commercial use, turning it into a natural forest habitat.

Thank you for supporting our mission at SleeperTree, and helping us strengthening the message of protection of natural forest habitats!

Budapest HUN,
06/01/2010 21:02
SleeperTree.com

Így fest a patak

2010-06-01T19:39:00.003+02:00

Mindenféle örömök ömlesztve

2010-05-20T18:40:00.003+02:00

24. Egyszer megszületett Helga, akire már nagyon vártak a szülei. Isten éltesse az egész családot!
25. Aztán a kedves Levente, fogadott vejem [vagy mi a szösz], az Arabeszk szerzőpárosának első fele tegnap estve a Műcsarnokban olvasta fel verseit a Prae folyóirat aktuális lapszámának a bemutatóján (de mintha már az ezelőttiben is benne lett volna?). Remek.
26. Aztán ma beszélgettem egy jót K. P. Pannival a hajléktalanellátó-rendszer hibáiról és lehetséges kiutakról, reményekről. Egyszer majd ott is fogok dolgozni. (Ideje lenne most már tényleg összeszednem a lehetséges álommunkákat...)
27. Ó igen, és ma legyőztem az Abev-szörnyet, tudtam a jelszót az Ügyfélkapunál, és ugyan mögötte nem az adóparadicsom várt, de legalább beküldtem a bevallásom. Várom a tündért a 8700 forintommal. :-)

Ma (még) nem esett az eső, remek.

2010-05-19T15:48:00.002+02:00

Ráadásul a hétvégére Luxemburgba verőfényt mondanak, szóval a végén még sikerül jobb időbe utaznom. Maga lenne a csoda. :-)
Ma nagyon nem volt mit csinálnom itt a dolgozóban, de azért ügyes voltam, és egy csomó dolgot elintéztem, amit már hosszabb-rövidebb ideje halogattam: e-mailek, menetrendek, jegyfoglalás (már nyárra). Most éppen az Abevet próbálom telepíteni, mert Papa könyvelője ugyan megcsinálta a bevallásom, de én okosan utána jöttem rá, hogy van még egy adag adóalap-csökkentő kiadásom, úgyhogy most kikérdeztem az itteni könyvelőt, aki megmutatta, melyik az az egyetlen luk, amibe majd be kell írnom, és utána majd magától javít mindent. Ez azért okos rendszer, csak jussak egyszer a végére a szükséges Java környezet telepítésének.

És 48 óra múlva már valahol a belga, vagy bocsánat, vallon laposon száguldunk...

Új háziállat

2010-05-17T12:16:00.005+02:00

Különben az új családi vállalkozás a komposztálás, miután Papához potom pénzért hozzávágtak egy tartályt. Ez épp nem a mi példányunk, de ilyen az is.

A Fenntartható.hu szerint, idézem: „Esztétikus megjelenése miatt a kert »díszévé« válhat.”

Vihar

2010-05-17T12:01:00.002+02:00

Az éjjel kimentünk Áronnal viharnézőbe. Elég félelmetes volt, ahogy foltokban volt csak közvilágítás (a templom környékén a zsinór nélküli lámpák jobban bírták), és fújt is, de csalódnunk kellett, a Klisszán feleannyira se, mint a Bem Józsefen. (Azért az országzászló elég jól zörgött...)
Aztán otthon is lement a biztosíték, de már nem foglalkoztunk vele.
Reggel ő ötkor, én hatkor keltem, és tiszta szerencse, hogy Juditék behoztak kocsival, merthogy a HÉV is fölmondta a szolgálatot Békásnál (ezt a Facebookról tudom...).
A kávézás-beszélgetés végképp fölébresztett (egész reggel nem voltam amúgy különösebben fáradt), és mire átsétáltam a Ráday utcán a céghez, már teljesen föltöltődtem. Az az érzésem támadt, hogy az időjárás végre eldöntötte, mit akar, kitombolta magát, és valahogy nekem is jutott az energiáiból. Eddig én is olyan nyomott voltam, mint a se-nem-esik-se-nem-süt idő.

Úúú

2010-05-13T21:00:00.002+02:00

Ezt nézzétek meg, elég jó...
Most megyek, mert holnap este vendég jön, és valami viszonyokat kell teremtenem a mostani iszonyok helyébe a fönti fürdőben. [Annyira nem rossza helyzte, csak a hangzás kívánta ezt a formát.]
A világ lassacskán kikerekedik, ma bicikliztem Békásig (és vissza este), és szombattól hétfőig 16/24/14 mm esőt és 16/11/10 fokot jósolnak (maximum, C fok). Szép lesz a sajtófesztiválon ácsorogni szombaton... vagy éppen a múzeumok majálisán...

A szívem lágya (F. Á.)

2010-05-12T10:22:00.003+02:00

Tegnap este tök jó kedvem volt, egy jó színdarabot láttam, megkaptam életem első külföldi esküvői meghívóját, és egyáltalán.
Aztán jött egy hír telefonon, és teljesen szétcsúsztam, pedig nincs rá objektív okom. Mindenesetre még reggelre is maradt a nyüszögésből, pedig az azért ritka. (Igaz, hogy tök sötét van, és időnként esik is egy rövid ideig, de annál vehemensebben.)
Úgy látszik, minden esküvő és baba hírével külön-külön meg kell dolgoznom magamban. Nem nagy kilátás, bár az idei (eddig ismert) nyolc-kilenc mellé lehet, hogy sok már nem jön.
Aztán kiderült, hogy a Lelkes (ezúttal inkább lelketlen) népe egy idegent tép online, és ennek se igen örülök. Pedig onnan most jobb lenne jó híreket hallanom.

A hétvégéről

2010-05-10T20:50:00.002+02:00

Zsófiéknál jó volt megint, a bébi nagyon bájos -- aligha az én érdemem, hogy ennyire a kegyeibe fogadott, de tény, hogy igazán jól elvoltunk. Azért fura, hogy hamarosan nagylánnyá avanzsál a 17 hónapjával, vagy hát legalábbis nagytestvérré. Játszottunk is nagyokat (úgy értem, a szüleivel), Ticket to Ride-ot meg Blokust, és NB1-es ellátásban részesültem, és ha nem készül leszakadni a bokám, még a filia-parókiákat is sikerülhetett volna megnéznem. Így ez legközelebbre marad.
[Most kicsit dekoncentrált (decentrált?) vagyok, úgyhogy inkább el innen.]

Mit tesz egy nap

2010-05-09T21:02:00.002+02:00

Itt egy remek videó arról, hogy ha minden brit hetente egy nap nem enne húst, mennyivel csökkenne a széndioxid-kibocsátásuk (annyival, mint ha 5 millió autó nem közlekedne). Az ilyen számok mindig kicsit furák, persze, de az ötletet maximálisan támogatom. Ez a fajta nagyipari hústermelés senkinek és semminek nem jó (lásd még: The Meatrix).

Mondjuk én afféle keresztényként a pénteket lőném be első körben, de hát ők ugye ennél esélyegyenlítőbbek...

Sétálós

2010-05-06T14:18:00.002+02:00

Még az van, hogy jó nagyokat sétálok mostanában időnként Budapesten, és nagyon élvezem.
Az első motivációt a Walk to Work Week adta, igaz, a sétáim a brit nemzeti [?] összesítést javították (bár lehet, hogy nem, meg lehetett adni más országot), de sebaj, egyszerűen jólesett látni, hogy hány muffinnyi energiát pusztítottam le, meg persze egy csomó motivációs és ötletes anyag is elérhető hozzá.
Aztán a hét végén találtam az Elnök Kihívását, erősen eltérő dizájnnal (azt kell mondanom, az angol laza-lila-sütis jobban tetszik), viszont ez megdicsér akkor is, ha csak tíz perc sétát ütök bele egy napra. :D Ez nyolchetes, többféle mozgást tud kezelni, és ehhez is van egy igen használható letölthető e-könyvecske (a legalsó).
Ezenkívül ráleltem egy olyanra is, hogy Get Walking, persze az ingyenes papíralapú anyagaik csak Angliában elérhetőek. Viszont tervezik egy online eszköz megalkotását ők is.

Fogadalmak

2010-05-06T14:11:00.002+02:00

Ja, és gondolkoztam nemrég az újévi fogadalmaimon, és nem állok nagyon jól velük. :-( Etiópiát jóformán elengedtem; a Bibliával erősen le vagyok maradva (olvasgatom, de nem szisztematikusan -- különben erről fog szólni a Don't break the chain! jobb oldalt); levelet pedig nem írtam vagy két hónapja -- bár pár hete rávettem magam három régen vártra, ha ugyan csak négyoldalú képeslap formájában is. A Finding the Still Point-hoz egész frankón hozzáfogtam valamikor, de aztán elenyészett.
Ó, jaj, I should renew my commitment [meg kell újítanom az elkötelezettségem; de ez magyarul sehogy se hangzik].

-

2010-05-06T13:46:00.004+02:00

Úgy látszik, mostanában inkább csak képeket rakosgatok ide.
Pedig történik ez-az. Ma például egész nap esőre áll, föl is viszem a lavórt lassan. (Ez is a rainwater harvesting egy formája...)
Aztán úgy fáj a bal bokám-talpam tegnap óta, hogy csak még. Alighanem attól kezdtem el csálén járni, hogy kiszakadt a zoknim -- hiba volt.
Aztán munkahelyet váltottam, el a múzeumból, át egy könyvkiadóhoz. Ennek már úgy három hete. Elvileg könyvesboltot kéne csinálnom, de mert a helyiséget sehogy sem akaródzik a cégnek (ez egy másik cég) kipakolnia egyelőre, addig is a szerkesztőségben csinálom, amit éppen kell. Mászom-bontom az égigérő könyvhegyet, gépelek, levelezem, postára járok, könyveket hordok ki boltba, gerillamarketinget folytatok; ilyenek. Az infrastruktúra múlt századi, a munkaszervezés kaotikus, izé, civilszervezeti; a társaság viszont jó, és a könyvekkel sokkal kevesebb a baj, mint a látogatókkal (volt. A szerzők már nehezebb ügy, de hozzájuk nincs sok közöm).
Aztán egy JVC-jelentkezőt fogok interjúztatni ismét, kíváncsi vagyok erősen (kagylós a drága lélek :-)).
A hétvégén Lajoskomárom, esetleg fehérvári szülészet, ha Zsófi a tervezett előtt bevonul. Jövő szombaton sajtófesztivál (bár jobb lenne az öregszentimrés találkozóra cserélni...), utána Luxemburg, majd talán-talán még belefér a stopverseny. Szép is a május.

Ajándééék

2010-04-12T18:08:00.005+02:00

Sikerült addig-addig vágynom termoszbögrére, míg most megkaptam Árontól. :-) Azóta le se tettem, csak föltölteni.

Büszkeség

2010-03-30T20:24:00.006+02:00

Ma két és fél órát bicikliztem. Most ugyan alig bírok talpra állni, de azért majdnem olyan büszke vagyok rá, mint a művemre:

Különben ma magamra riasztottam a házat (és utána nem tudtam a jelszót), majd pedig a kasszánál jöttem rá a boltban, hogy nincs elég pénzem. A kb. harminc kiló zsíroskenyér megkenése úgyszólván sima ügy volt, de azért sűrűn gondoltam közben Mártira...

Öröknaptár

2010-03-27T20:01:00.003+01:00

Áron csinálta nekem, és nyomokban Pomázt tartalmaz.

A 2. Nagy Könyvelhagyó Nap a láthatáron!

2010-03-23T21:03:00.000+01:00

Március 25-én, csütörtökön lesz a nagy könyvelhagyó nap. Az akcióba bárki, bárhol bekapcsolódhat egy elveszítendő könyvvel. A tizennégy szervező könyvtár és a hat, a könyvelhagyó napot támogató kiadó jóvoltából több településen biztosan lesznek elveszett könyvek, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne értelme neked is beszállni a játékba. Persze lehet, hogy még csütörtökön is esni fog, de sebaj, akkor veszítsd el egy könyved pénteken. Vagy a jövő pénteken, vagy amikor jól esik kedved van hozzá.

Tavasz van!

2010-03-19T21:54:00.003+01:00

Szilágyi Domokos van végre:

Kisütött a nap.
Pompás.
Költők írhatnak róla.
És egyéb haszna is van.

Tegnap az udvaron teregettem.
Ma lekívánkozott rólam még a pulóver is délután, míg bicikliztem Boriskához.
És tegnap este teljes rendben megszületett az unokaöcsém, Misi (egészen pontosan Mihály Rudolf). Isten hozta a bébit, és várjuk a képeket.

Ha volna köztünk netán, aki még nem találkozott vele...

2010-03-14T14:34:00.009+01:00

(Mégiscsak levettem a filmet, nagyon kilóg jobbra, de) itt látható. Nekem különösen az tetszik, hogy milyen országokat vettek összehasonlítási alapul...

Genitális csonkítás

2010-03-12T12:40:00.000+01:00

Ez minden alkalommal mérhetetlenül elkeserít/fölháborít.

És még egy: 40 nap

2010-02-17T21:54:00.002+01:00

7 hét a léleknek

2010-02-17T17:19:00.001+01:00

Plazmaadás

2010-02-04T21:37:00.004+01:00

„Milyen gyakran jöhet?

két plazmaadás között legalább két napnak kell eltelnie
plazmaadás után legkorábban két nap múlva jelentkezhet véradásra
véradás után azonban csak egy hónap elteltével lehet plazmát adni”

http://www.plazmaszolgalat.hu/mitad.php

„Két donáció között minimum 10 napnak kell eltelnie. A plazmaferezis mellett a teljes véradásnak sincs akadálya, de ebben az esetben hosszabb időnek kell eltelnie.”

http://www.plazmaferezis.hu/hu/altalanos_tajekoztato.html

HMM.

Vers :-)

2010-02-02T15:28:00.004+01:00

Napok óta újra és újra eszembe jut – az a darabka belőle, amire emlékeztem, még az óvodából: „az utca, a muszka”. És rémlett még a néger is... Itt van, azoknak is, akik az óvodában már nem tanultak muszkás verseket:

Szárnya van, de nem madár,
repülőgép, amin jár,
szél röpíti, az a gépe,
így ül a ház tetejére.
Ház tetején sok a drót,
megnézi a rádiót,
belebúj a telefonba,
lisztet rendel a malomban.
Lisztjét szórja égre-földre,
fehér lesz a világ tőle,
lisztet prüszköl hegyre-völgyre,
fehér már a város tőle:
fehér már az utca
fehér már a muszka,
pepita a néger,
nincs Fekete Péter,
sehol
de sehol
nincs más
fekete,
csak a Bodri
kutyának
az orra
hegye –
de reggel az utca, a muszka, a néger,
a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter
és ráadásul a rádió
mind azt kiabálja, hogy esik a hó!

(Szabó Lőrinc: Esik a hó)

The Global Poverty Project

2010-02-01T21:31:00.000+01:00

Hójelentés

2010-01-30T16:36:00.002+01:00

Felküzdöttem végre a képeket a Facebookra, ide már nem fogom újra, attól tartok.
A séta csudás volt, itt-ott térdig jártam a hóban, kicsit futottam lefelé a Vasvárin, és olyan puhán érkeztem a földre, meg úgy levett a lendületből a hó, hogy olyasmi volt, mint mondjuk valami másik bolygón lehet. Csináltam angyalkát is, csak nem sok látszott belőle (túl nagy volt már a hó), meg megkóstoltam, meg minden.

20. Hálát adok a nagy-nagy hóért, ami ma esett.
21. A bakancsomért.
22. Hogy a hó megváltoztatja a dolgokat: a szögletes formákat eltompítja, a koszt, szemetet eltakarja.
23. Azért, hogy már nem sötétedik olyan nagyon korán, mint egy hónapja.

Ezt láttam az ablakomból

2010-01-30T10:59:00.004+01:00

úgy két órája.

(A Meteorológiai Szolgálat „vörös riasztást” rendelt el, már vártam a hurrikánt, de csak a hó miatt...)

A tanítvány túlnőtt mesterén

2010-01-29T01:10:00.001+01:00

Kezdetben lehetett a Lelkészség. Egy hete sem volt ott, s már a helyi napilap faggatta (~~véletlenül~~ „mert ott volt”). Volt egy közös szakunk, talán így kezdődött. Nem is tudom.

Később... osztoztunk sokmindenen. A kézírásunkat nemegyszer összetévesztették, ez mulattatott. Osztozunk az írás örömében – leveleztünk is, kézzel, s ez tán nem kis szó mai napság. Összekötött a könyv- és könyvtárszeretet, az utazhatnék, talán a cserkészet is.

Osztoztunk embereken (javarészt egymás után ugyan).

Előtte jártam – koromnál s kóromnál fogva – Kolozsvárt: nagy élvezettel vezettem be őt is, amennyire tudtam, s aztán mint több barátomon, rajta is féltékenyen figyeltem hamarosan, amint önálló életre kel benne a város. (Szégyellem, hogy minden ilyen esetet egy icipicit így élek meg; de sokkal inkább örvendek, mert ez az otthonosság már saját, nem kívülről adott.)

Előtte jártam a stoppolásban, a blogírásban, a korrektúrában, az LT-ben, a STVK-n, az életből-elszökésben... de mindez csak időbeli előny, nem több. Nem részletezem, mi mindenben volt mindig is, sokkal is jobb nálam, hány soha meg nem fogalmazott vágyamat valósította meg.

S most itt van mellettem nyomtatásban, ISBN-számmal. Transzírványok – erdélyi kötődésű bloggerek írásai. S én örülhetek, hogy magamra ismerek (lám, még mindig magamban próbálom fürdetni arcomat). A tanítvány túlnőtt mesterén, mert ez a dolga.

Vajon ki az én mesterem?

Mondtam-e,

2010-01-22T12:03:00.002+01:00

hogy Angliába megyek esküvőre a nyáron? A kedves Tom eldöntötte, hogy elveszi Eleanor-t, és megígérte, hogy meghívót is küld, ha lesz.
Ennek az egyetlen szomorú következménye az, hogy az (egyébként általam fölvetett...) évi rendes JVC-találkozónkat ki fogom hagyni áprilisban, mert két angliázás aligha fog beleférni az évbe. (Ez mondjuk leegyszerűsíti állampolgári kötelességem teljesítését is, mert nem kell kitalálnom, hogy hol és hogyan válasszak vasárnap.)
Akkor már csak azt kell átgondolnom, hogy mikor (majd pedig, hogy hogyan) menjek Luxemburgba babanézőbe. :-)

Uhh

2010-01-21T12:17:00.002+01:00

Na, erről nem szeretnék beszélni. Legyen elég annyi, hogy mellélőttem ezzel a munkával: teljesen inkompatibilis vagyok azzal az emberrel, akivel együt kellett volna működnöm. Az interjú nagyjából abban a hangulatban zajlott, mintha egynémely régi matekos és hittanos dolgozatainkat kombinálnánk: tíz kérdés -- tíz perc; a tőmondatnál hosszabb válasz nem értékelhető.
Plusz egy tanulságul pedig: Tomnak igaza van, nem minden jezsuita annyira jó arc.

Yet another failure,

2010-01-20T21:48:00.003+01:00

írtam a Facebookra, azaz újabb kudarc: a Közalapítvány sem engem választott, idézem: „bár a feladat ellátására alkalmasnak találtunk, szakmai tapasztalatai miatt mással töltjük be”. Nincs rá bizonyíték, de gondolom, az a srác lett, aki már eleve ott van félállásban, és igazából ha így van, azért se kárhoztatom őket, mert ha munkáltató lennék, én is olyat választanék, akit ismerek. Csak kicsit olyan érzésem van, hogy egymás idejét (meg az én reményeimet) húztuk.

KülÖnben pár napja még egy függőben levő ügy lezárult, az egy egyházKözeli cIvilszervezetnél. A levelezés a következőképpen zajlott:
December 4.: Kaptam egy pársoros hirdetést.
December 6.: Írtam nekik 2, egy-egy mondatban megválaszolható kérdést a meghirdetett félállásról.
December 11.: Ezt kaptam: „Jelentkezésedet megkaptuk, hamarosan jelentkezünk. X. Y.
A kérdéseidre is nem sokára [sic] válaszolni fogok. Köszönöm a türelmedet.”
Január 15.: Még egyszer rákérdeztem a dologra.
Még aznap: „Bocsánat a késésért először is.
Közben meg is találtuk az emberünket, azonban mindenképpen köszönjük jelentkezésedet és érdeklődésedet.”
Azért még válaszoltam, hogy nem érzem feltétlenül korrektnek az eljárást, amit ők nyilván úgy értelmeztek, hogy savanyú a szőlő, de hát sebjaj. Vigaszul marad, hogy talán nem is baj, hogy nem ott dolgozom...

Holnap viszont újabb megmérettetés, bár a jelentkezés óta eltelt kb. másfél hónapban jócskán megkopott a lelkesedésem. Nem baj, tapasztalatnak jó lesz: „Hatvan jelölt közül válogathattunk, és első menetben 17 pályázót szeretném [sic] meghívni egy beszélgetésre. Ön az egyik.”

Ökumenikus

2010-01-19T18:46:00.002+01:00

istentiszteleten voltam a szerbeknél az előbb -- vagyis hát, szép ortodox liturgiára volt hivatalos a pomázi keresztény közönség. Egyetlen hang sem hangzott el magyarul (pedig a kiírás szerint igét is hirdetett a pópa), viszont (ez lehetett az ökumenikus szellem hatása, most látom csak) nagyon barátian tömörre vették, nem volt több fél óránál az egész a teljesen fűtetlen templomben.
Ez az idő is elég volt viszont arra, hogy megállapítsam: nekünk is szép barokk ikonosztázunk van itt, nem csak a litvánoknak az egyik vilniusi templomben. Az ikonok nem a bevett színekkel-formákkal (statikus alakok, minimális plaszticitás stb.) készültek, hanem amolyan barokk festmények egyenként. :-)
Különben a templom nagyjából kétszáz méterre van tőlünk (ott volt egyébként mindenki, aki körülötte lakik, köztük a plébink), ehhez képest nagyjából harmadszor járhattam benne. Az első volt a legemlékezetesebb: nem voltam még iskolás, mikor a mamám egyszr átszalajtott, hogy esküvő van, s az milyen szép, menjek, nézzem meg. Így is tettem, aztán a szertartás végén a násznéppel együtt elsodródtam a lakodalomba is... Végül a bátyám szedett össze, úgy rémlik, mikor már hiányoltak itthon. :-)
A papámnak meg az óvodája volt a templom udvarán (ötvenes évek, hmm), ahol ő szépen megitta a kakaóját reggelente, majd átmászott a kerítésen, és uzsgyi haza a nagymamához. :-)

A mai hálaadás így alakul:
15. Az ökumenikus mozgalomért, amely kitartóan dolgozik a Krisztus-hívők egységén
16. A ma esti alkalomért, hogy sokan voltunk, s hogy volt valamelyes közösség-érzésem
17. Az ajváros szendvicsekért és a mézes almáért
18. Hogy a végén talán tényleg megtanulok vezetni
19. Hogy csupa normális autós oktatóval volt eddig dolgom

Váratlan találkozások

2010-01-14T20:45:00.004+01:00

Tegnap, miután a Huszár Gálban már nem volt, elmentem egy könyvért a kiadóba: a kiadvány elfogyott teljesen, de letölthető (itt -- nőknek szánt bibliaolvasó vezérfonalról van egyébként szó). A szép az volt az egészben, hogy reggel ellenőriztem a honlapjukat, és innen nézve csak nagy üggyel-bajjal kerülhettem ki a KIFOGYOTT feliratokat... de sikerült.
Viszont ez az út összehozott Mariannal, akit jópár éve nem láttam már (eredetileg szegedi, most Facebook-friendship).
Aztán ma a HÉV-nél egy régi osztálytársammal, Krisztivel találkoztam, és remekül elbeszélgettünk Pomázig.
Ó igen, és egy igen jó hangulatú munkainterjún (?) is voltam ma, s nem tudom, min fogok jobban csodálkozni, ha engem választanak, vagy ha nem... :-)
Úgyhogy ma is van miért hálát adni.
11. Azokért, akikkel ma találkoztam ebben az irodában.
12. Mariannért és Krisztiért, s hogy jó vágányon halad az életük.
13. A jó időért, hogy nem esett nehezemre elsétálni a Nyugatitól a Margit hídig.
14. Azért, hogy végre valakik kitartóan sztrájkolnak Magyarországon.

Multitude Tuesday

2010-01-12T15:06:00.003+01:00

6. Hogy amolyan relatív demokráciában élhetek, ahol nem ölik az embereket meggyőződéseik miatt.
7. A szépséges idei zsebnaptáram.
8. Hogy szinte bármilyen információhoz hozzájuthatok, persze szűrni kell mindent.
9. Hogy az én Kedvesem a világ legkedvesebbje.
10. A BBC, különösen a World Service és a Radio 4.

...és vesztettem is...

2010-01-07T14:30:00.002+01:00

A forgalmi vizsga díja (az eddigi 3600-ról) január 1-jével 11 000 (!) Ft-ra emelkedett...

Nyertem

2010-01-07T13:44:00.001+01:00

Ez az év jól kezdődik: most hívtak a PestiEsttől, hogy nyertem egy derékmelegítőt. :-)

Montázs-kollázs

2010-01-07T13:23:00.003+01:00

Hírek

2010-01-06T22:02:00.004+01:00

Van új lámpám a szobába, így fest. Még föl kell persze tenni, meg szerezni bele valami jó kis égőt, aztán gyönyöködhetek benne. :-) (Ezúton is köszönet Gáboréknak a karácsoni lámpautalványért.)

Aztán pedig még annyi, hogy belefutottam tegnap este egy (aznap határidős) félállás-hirdetésbe (adminisztratív, hajléktalanos), jelentkeztem, és ma írtak, hogy várnak meghallgatásra. Nem minden munkáltató malmai őrölnek olyan lassan, mint a többségé... A másik két címzettből egyet ismerek, s hát az őt ajánló tényeken nehéz lesz túltenni, de hát miért ne fussak neki?

Friss: fogadalomkövető táblázat...

2010-01-06T21:15:00.002+01:00

Hogyan tudtunk élni nélküle: az amerikaiaknak már az újévi fogadalmaik állására is van nyomtatható űrlapjuk. Bár, Cili, a Tieidre sajnos nem fog működni...

Fogadalmak

2010-01-05T19:41:00.003+01:00

Nem készültem nagyon megosztani őket, da ha hógolyó, legyen hógolyó, úgyhogy egypárat mégis:

Végigolvasom a Bibliát.
Megírok egy levelet kézzel minden héten.
Lefordítom a Finding the Still Point-ot.
Megnézem magamnak Etiópiát.

Röpül tovább Luxemburgba (van olyan, hogy családi fogadalom?), a Kodály köröndre és Bajára.

Új év, új élet...

2010-01-05T18:12:00.002+01:00

Hosszú ideje (?) először, tettem egy csomó újévi fogadalmat. Eddig egész jól is állok velük. :-)
Ez meg nem az, de láttam Maránál (már korábban), és megtetszett, hát megpróbálkozom vele: a "count your blessings" elv alapján itt is hálát adni 1000 ajándékért. [Hogy ma nem hétfő van? Nem tudok belenyúlni a képbe. :-)]

1. A hó csillogása a járdán
2. Hogy jó melegbe érkezhetek haza
3. A reneszánsz festmények, amiket ma láttam*
4. A pecsételgetés öröme
5. Az ingyenes múzeumi belépő

* A második látogatással is csak a feléig jutottam, de ha már megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy bármennyiszer visszamehetek, ki is használom a lehetőséget.

Összegezni volna jó...

2009-12-27T15:32:00.005+01:00

ha nem volna hiábavaló.
Kicsit ilyen most minden: van is, meg nincs is, jó is, meg rossz is, vagy igazából csak nem jó, nem is rossz. Volt az a remek hó, elolvadt két nap alatt, és jött a -20 után a +20 fok (jó, itt 10 alá és fölé nem nagyon ment). De én is így vagyok, hol pörgök, hol befordulok, a legfőbb félelmem az, hogy idegenek között kell időt töltenem, például. Aztán egyszer-egyszer erőt veszek magamon, és akkor kiderül, hogy érdemes, de legközelebbig már nem biztos, hogy kitart az erő. Megnéztem végre-valahára a Csak egyet közösséget, és jó volt, de lám, ezer év homelesses tapasztalat sem adja meg, hogy magabiztosan forogjak tíz-tizenöt idegen jóember között. (Szegedi karácsonyi babgulyás dettó.)
Ilyen az Isten is, vagy csak az én hitem: hol van, hol nincs, de leginkább is itt áll a hátam mögött, s várja, hogy megkerüljem érte a világot.
Furcsa ez, semmi sem biztos, pedig nem is bizonytalan...

Egy verset még, mert sokmindent ki tud mondani, amit én nem.

Birtokba venni miért kívánjam
e meddő és sötét időt? E nyirkos és
villanyfények között imbolygó délutánban
kinek érzékei ne sejtenék meg az év
legmélyebb pontját – a várakozás idejét,
az átmenetét? A közt vagy átjárót két ismeretlen
tér közt… A vonulást a kiszáradt medren át.
Az üzletek fölött, fenyőgallyak közé fűzötten
mezítelen villanyégők világolnak a ködben,
melynek sem centrumát, sem szilárd
partját nem érezni. Érzékeim is alacsony lángra csavartan
égnek. Miért akarjam
lángba borítani e homályos téli órát,
az alkonyét? E szétfolyó időt, amely sem
vágyát a szívnek, sem örömét az elmének, sem elragadtatását
a léleknek nem ismeri? Szélbe vetetten
az ellenállás nélküli közegben
elúsznak tetteim. A hídon, a fekete víz felett,
ritkítva a ködöt, a sárga kandeláberek
lobbantják föl a szél testét. Ki mint folyóba fog
lépni a mi időnkbe, majd a sötéten
áradó, vízszagú szélben
érez először önmagára. Most
nincs tárgya még a vágynak. Várakozz…

Rakovszky Zsuzsa: December

Nem lettem

2009-11-18T21:01:00.003+01:00

különösebben beteg, egy hőemelkedéssel végigtalpalt nap, s mára már csak nátha.
A múzeumban hajtás van az egész héten, múlt péntek-szombaton az őszi Éjszaka miatt, vasárnap romeltakarítás, ezen a héten meg a készülő kiállítás tart lázban mindenkit. Alighanem holnap is lehúzok fél napot, mert van még restanciám (hja, aki Finnországban lógatja a lábát...), és mert minden bizonnyal szükség lesz rám.
Ezenkívül indul A hét múzeuma akció, ugyanis kaptam ingyenes belépőt (2. 2 "c"). De erről majd legközelebb.

Beteg leszek

2009-11-17T13:48:00.002+01:00

Egyrészt érzem a bőrömön, másrészt farkaséhes voltam, mégis úgy álltam föl a Fruccolában, hogy nem ezt vágytam enni.
Nem szeretem.

Képek

2009-11-07T11:32:00.001+01:00

javarészt Áron szerint.

Turku

2009-11-06T21:51:00.004+01:00

Tegnap este összeírtunk egy gyors listát, hogy mi mindenről is kéne írni, de ez azt jelenti, hogy a legkevésbé se leszek koherens.
Láttunk például egy szélmalmot a város fölött, és mellette vidoran ugrálni egy vadnyulat. (Nem biztos, hogy annyira vidor volt, mert éppen tetű hideg volt.) Mögötte pedig szabadtéri színpad áll, amelyiknek a nézőtere forgatható körbe, ilyenformán négy-öt színpado(cská)n lehet játszani körülötte.
Aztán itt szesztilalom van, jó, nem olyan, mint az igazi, de a boltokban kizárólag sört meg cidert lehet kapni, komolyabbat csak ebben. Itt meg persze drágán, már csak a jól ismert piaci törvényszerűség miatt is -- bár lehet, hogy itt még az államnak sem érdeke, hogy lejjebb nyomja az árakat.
A finnek persze meglelik a módját az alkoholhoz jutásnak, pl. vesznek a nemzetközi vizek jótékony takarás-, izé, hullámzásában. Jut eszembe, íme, a hajónk (illetve ez lesz a visszaúton).
Tegnap kirándultunk egy sort a környéken. Ciliék mögött az egyik irányba erdő van kisebb-nagyobb sziklákkal, aztán láp, aztán a tenger. És a tenger egy kicsi helyen már kezd befagyni! :)
Ma is kirándulgattunk, csak ma Naantaliban, amely ma minden volt, csak napos nem, de láttuk a szép régi óvárost meg a MúminWorldöt [a link zenél], persze üresen, csak az épületeket. Ma nem volt annyira hideg, viszont ennek megfelelően a tegnapi hó helyett az eső szitált egész nap.
Most este pedig Cili erasmusos ismerősei jöttek át hajában sült krumplit enni meg filmet nézni, egy lengyel és három magyar lány. Jól mulattunk. :)

El

2009-11-04T21:06:00.003+01:00

A Fészbukot nem olvasó kisebbséget sietek tájékoztatni, hogy megléptünk Áronnal Turkuba egy hétre, és immár meg is érkeztünk ma reggel, alig 24 úton töltött óra után (földön-vízen-levegőben, mint annak idején az Utasellátó). Képek alighanem csak beltérből lesznek, kint a fényképezőgépre fagyna az ujjunk rövid úton.

Fall Into Reading (English Version)

2009-11-02T15:14:00.004+01:00

Mmm, I guess I should re-post this in English to make it accessible for all of you. :-) So I'm going to read the following books:

Georges Minois: History of World Weariness

René Berger: Discovery of Painting

It isn't a long list but I am pretty delayed anyway so I decided to just try and stick to these.

Őszi olvasósdi

2009-11-02T15:02:00.004+01:00

A képecske egy amerikai blogger kezdeményezésre utal, igaz, némileg meg vagyok késve vele, de sebaj. Az a lényege, hogy ki kell választani néhány könyvet, amit ezen az őszön (= 2009. IX. 22. és XII. 22. között) el akarok olvasni, aztán közzétenni a listát, és majd a végén az eredményt is. Hát, az én listám nem lesz hosszú, de az elsővel már igen rég küzdök.

Georges Minois: Az életfájdalom története
René Berger: A festészet felfedezése I-II.

És akkor most okosan megírom ezt a bejegyzést angolul is, mert ezt ugyan hiába linkelném be nekik... :-7

A nehéz parancs

2009-10-22T21:53:00.003+02:00

Csak az a lovas! Az a Trieszt felé ügető lovas. Utolérte őt a hágón, és nehéz parancsot hozott. Egyetlen szóból állt: Élj!

Ahelyett, hogy még elkeseredettebben tudott volna sírni, egyszerre végképp kijózanodott. Letörülte maradék könnyeit, és visszafordult a hátára. Hiába, mindez színészkedés, maszlag. Szerepeket próbál, áltatja magát, komédiázik. Ravaszkodik, hogy megkönnyebbülést merítsen a sírásból. De nem megy. Megcsömörlött tőle.

Ottlik Géza: Iskola a határon

350. Nincs más választásunk.

2009-10-22T21:51:00.001+02:00

A zene világnapja

2009-10-01T13:05:00.001+02:00

örömére hangosan énekeltem a fürdőben. És jó volt nagyon.

Mr Chan visszatért

2009-09-30T18:03:00.002+02:00

A levél tárgya:

Oèekávám Váš e-mail

Üdvözlettel neked érthetõ, hogy talán egy kicsit nyugtalan, mert nem
ismersz, de van egy jövedelmezõ vállalkozás javaslatát a közös
érdekû megosztani veletek. Megvan a hivatkozást az én keresni
valakit, aki megfelel az én dolgom javaslatot. Hadd kezdjem bevezetésével
magam. Én vagyok Mr. Patrick Chan ügyvezetõ igazgatója és gazdasági
vezérigazgató-Hang Seng Bank Ltd. takarásban van egy üzleti javaslat az Ön
számára.

Én akarom, hogy segítségemre lesz a végrehajtó egy üzleti projekt Hong
Kong az Ön országában. Magában foglalja az átadás egy nagy halom pénzt.
Mindent erre az ügylet jogszerûen rántás nélkül megtehetõ.
Kérjük Endeavour megfigyelni legteljesebb diszkréció érintõ
valamennyi ügyben a kérdést.

Miután az alapokat már sikeresen át, a fiókba fogjuk részesedése az arány
jóvá kell hagynia mind a ketten. Amennyiben érdekli kérem küldjön az
alábbi adatokat a gyorsabb a folyamat;

Teljes név
Cím, Állampolgárság
Életkor, nem, Foglalkozás Családi szobor,
Privát telefonszám, faxszám Private.

Én inkább nem éri meg az én privát e-mail cím: <>
és végül azt követõen, hogy én átadják Önnek több formációban
errõl a mûveletet. Kérjük, ha nem érdekli törölje az e-mailt, és
nem vadásznak rám, mert én vagyok a karrierem elhelyezés és az élet, a
családom a tét ebben a vállalkozásban. Bár semmi sem merte semmi szerzett.
A legkorábbi választ erre a levélre, majd értékelni.

Üdvözlettel,
Mr. Patrick Chan.

(Kiemelések tőlem.)

Boldogság

2009-09-18T20:15:00.002+02:00

Hosszú ideje a leginspirálóbb-lelkesítőbb telefonbeszélgetést adatott lebonyolítanom [ööö] ma este, úgy félórája, még a HÉV-en.
Tamás hívott, ami magában is öröm, de ráadásul arról van szó, hogy meghallgatta Mustó Pétert valahol (talán itt), és közben-utána valami megpendült benne, hogy kellene valamit csinálni hajléktalan emberekkel, talán valami olyasmit, mint Szegeden. Elkezdett beszélgetni a koleszos lakótársaival, és talált párat, akit érdekelne a dolog, úgyhogy azt kérdezte tőlem, hogy volna-e kedvem mesélgetni nekik egy kicsit minden/rről.
És hát hogyne volna. Én ugyanis éppen hétfőn fogalmaztam meg Judit-Anna-Szilvinek, hogy 13 éves korom óta valószínűleg az első tanévet nyomtam végig úgy, hogy közben semmiféle önkéntes munkát nem végeztem. (Ezek egy része mindig olyan kimondatlan, megszervezetlen dolog volt; de az idén semmit, se ilyet, se olyat!) S hát az aligha mentség, hogy tavaly adtam erre egy évet, most akkor a hátralevő időre ennyi.
Úgyhogy most mindenféle foszlányok cikáznak a fejemben, és van miért élnem szerdáig. :-) De jó, de jó.

Babákok

2009-09-15T19:10:00.002+02:00

Azt hiszem, megfeledkeztem Jakabról, akinek a mamájával még találkoztam egyik vasárnap este -- s másnap reggelre megszületett.
Ma pedig Anna Etelka megérkezésének a híre ért utol, be jó, be jó. Isten hozta mindkettőjüket erra a világra (amely biztos nem a lehetséges világok legjobbika, de azért ennyivel többen dolgozunk rajta). :-)

Az unalom öl, butít és nyomorba dönt

2009-09-12T16:27:00.002+02:00

... bár igazából nem szólhatok semmit, mert ma sikerült megkaparintanom korrektúrára a következő kiállítás feliratait, szóval nemcsak tudom már, hogy miből jött a KÖZÉRT, de még valami hasznosnak mondható munkát is végeztem (fél órában. Plusz mondjuk még 1 teremőrzés).

Tegnap esti kép

2009-09-10T10:54:00.003+02:00

A szép az volt benne, hogy láttam, ahogy a papám locsolja a pezsgőt mellé, de hirtelen meg se tudtam szólalni a csodálkozástól, hogy ő nem veszi észre. Ő meg persze észrevette, hogy a hasán csorog le, s azt hitte, túlhabzott, de belenézett a pohárba, és az még félig se volt... Eltartott egy ideig, mire azt mondta: – Ez a pohár lyukas!

Újabban

2009-09-04T11:25:00.003+02:00

Furcsa nagyon ez a tömbösített dolgozás - nemdolgozás. Nagyon el tudok szokni a múzeumtól akár két nap alatt is...
Itthon teszek-veszek, például már csak az asztalom felszíne van hátra a rendrakásból -- meg az alatta álló doboz, de azért egyszer már azt is kirostáltam. Tegnap megnéztem másfél blokkot a BUSHO versenyfilmjeiből, és nem voltak jók, sajnos. Viszont szert tettem egy húsos szakácskönyvre, és már-már kedvem van kipróbálni, pedig úgy elszoktam a húsevéstől, hogy nagyon.
Ma délután a terv szerint meghallgatok egy előadást Christiania in Art és egy másfajta urbanizáció címmel a VAM Designban, estve Kiskunfélegyházára vagyok hivatalos Jani--Zita--Áron-buliba, amivel az az egy ciki kicsit, hogy ezidőtájt jön Timi a lánykákkal, és mire én vissza, addigra ők elstartolnak Luxba Papával.
Holnap jó esteben (= jó időben) szüreti sokadalom a Skanzenban, végre valahol jó a TKM-kártyám. 800 forintért Kaláka-koncerttel, hát ez nagyon jó deal lenne.
Vasárnap-hétfőn munka, kedden Zsófiék Fehérvárt (Márti, ha ráérsz egy fagyira, Veled is!), szerda délelőtt ostábla-oktatás Nórinak. :-)

Új év, új élet :)

2009-09-01T19:42:00.002+02:00

...lenne, ha járnék még iskolába, de hála a Mindenhatónak, nem.
Ezzel együtt kicsit mégis új lesz (legalábbis a hónap), és ezért nyitottam is neki egy tökéletesen érdektelen, időszakos párhuzamos blogot.

Holnap pedig,

2009-08-17T22:53:00.002+02:00

életemben először, bemegyek egy CriticalMass rendezvényre, mert ez tényleg vérlázító.

..

2009-08-17T00:56:00.003+02:00

Kicsit elbóklásztam a blogon, végigolvastam a Balkánt (irtó jó, ahogy visszajönnek képek félmondatokból!) meg a következő napokat-hetet -- nagyon érdekes volt. Azért átmentem már pár olyan helyzeten, mikor új alapokra kellett helyeznem az énképem, a kapcsolataimat, némi túlzással az életem, és valahogy mindig épen kerülök ki ezekből. És többnyire, úgy érzem, nem rajtam múlik, én csak ott vagyok, igyekszem megélni, de a legritkábban tudom/akarom tevőleg is befolyásolni az eseményeket. Persze tudom, hogy semmi igazán komoly krízis nem állta még az utamat, hozzátartozók halála, betegség vagy ilyesmi, de mégis, a magam nyűgei éppen elegek magamnak... Valaki vigyáz rám.

.

2009-08-17T00:02:00.003+02:00

Katinál vagyok, már alszik mögöttem.
Szeretek itt lenni, mindig történik valami, jönnek-mennek a népek, a legkülönösebbek általában. Néha ilyen házról álmodom, ilyen átjáróról (máskor nagyon nem :-)).
A múzeum lassan megöl, egyik nap hosszabb, mint a másik, ráadásul Moss egy rendszerfrissítést követően megint nem lát wifit egyáltalán, olvasni pedig valahogy nem volt idegem mostanában... jaj, rajtam van a panaszkodhatnék erősen.

Szerdán állásinterjún voltam Szegeden, hát, hát, az elfelejtett német, az bizony nagyon ciki. Ezzel együtt nem látom 100%-ig reménytelennek a helyzet', meglátjuk.

A héten valami kórság is végigsöpört a családon, a Veliko Tarnovóból [nagy kár, hogy azt az élményt nem örökítettem meg akkor, 2006. augusztus 5. és 8. között...] hazahozott Imodium ismét megmentette az életem kis túlzással. Egyet Nagyinak is adtam, de 3 még mindig maradt, ennyi remélhetőleg elég a következő, mondjuk, tíz évre belőle. :-)
És nem jutottam el a Picture the Homeless ügyeire, ezt bánom erősen.
Viszont mindenkinek ajánlódik a városmajori retro véradás (!) sörrel-virslivel, szeptember 5-én. :-)

Reggeli

2009-08-05T08:37:00.002+02:00

Ez itt ugyan nem ez a blog, de azért: a mai reggelim az alábbi két fogásból áll: csokoládé és hideg, kapros uborkaleves...

Munka-ügy

2009-08-04T13:30:00.004+02:00

Mért van az, hogy most kezdenek beindulni a szegedi lehetőségek, mikor lassan értelmét veszti, hogy le akarjak menni...? És főleg: miért nem lehet semmit tervezni ezen a fronton? A jelentkezés/interjú másnapján ugyanúgy visszahívhatnak, mint egy hónap múlva vagy éppen soha. Hogy döntsem el, hogy mikor vállaljak el mit?
Bonyolult dolgok ezek.

Különben épp Kecskeméten lopom Melitta netjét, míg ő Paffyval beszélget telefon'. Én is vele találkoztam itt eredetileg, megspórolt nekem +2 óra utazást (és kb. kétezer forintot) azzal, hogy följött idáig. És nagyon jót beszélgettünk, régesrég érett már. (Aztán el kellett mennie, de az én telefonomon ingyen tudnak beszélni.)

Még két nap munka, aztán indul a hétvégi road-movie: két esküvő, közte pedig informális osztálytalálkozó. Három helyszínen, természetesen.

Röviden

2009-07-27T22:00:00.002+02:00

Egy s más a lelkigyakorlatról, a képeken nem mi vagyunk, de ilyesmi volt.
Aztán: tegnap reggel óta nem találom a szemüvegem (!), a kontaktlencse viszonylag beválik, de állati boszantó a dolog mégis.
Ma végre beszabadultam a Térfilmzenére Anyánkkal, megnéztük a Budapest retro II.-t, nagyon jó. Hangosan nevettünk rajta nem egyszer (és nem egymagunk).
Holnap reggel megint úszás, szombaton is voltunk, nagyon kell. És utána Pócsmegyer, Eszter-meg-Levente, majd (talán mind együtt) Kisnémedi, Csillag, gyermekek, Levente. Előfeltétel, hogy ne holnap szüljön... :-)

Fura ez

2009-07-17T23:24:00.005+02:00

Amióta ilyen dolgozó vagyok, vagy micsoda, nemigen blogolok. Ez persze nem ilyen egyszerű, de most így érzem. No mindegy.

Pedig történnek dolgok, pl. voltam Baján és megnéztem a Nagy Halászlébulit, a végén a még nagyobb tűzijátékkal (nem voltam nagyon nagy rajongó eddig, de ez lenyűgöző volt, tényleg), találkoztam néhány jobban ismert szegedi, vagy féltucat kevésbé ismert bajai és pár ismeretlen budapesti ismerőssel, teszteltem a református templom új (leendő) padját (igen, ehhez protestánsnak kell lenni, hogy elkészíttessük a prototípust, majd kipróbáltassuk a hívekkel), és nem győztem ámuldozni, hogy ott engem mennyire szeret mindenki.

A múzeumban olvadozunk, ma bevittünk egy hőmérőt, 38,5 fok volt a regisztrált maximum az emeleten, ne gyertek a háborús kiállításra mostanában (pedig szép...). A földszint és a pince rendben van viszont, így leginkább az utazgatás alatt pusztít a hőség.
Mossra Áron hegesztett wégre wifit, így tegnap óta már-már Kánaán uralkodik a recepción; és mindehhez ma (se szó, se beszéd) még a betett DVD is elindult, pedig eddig az se igen. Meg is néztük gyorsan az Értelem és érzelem első harmadát. :-)

Aztán: úszni járogatunk Papával, a szép új szentendrei uszodába, és állati jó. Igaz, nem úszom sokat, és nem is nagyon profin (a fejem azért belenyomom), de már így is nagyon jólesik. Egyszer még duatlont is kerekítettem belőle (biciklivel mentem), de az azért nyűgös, ha utána munkába megyek, így inkább fölkelek 6-kor (!) annak fejében, hogy Papa hoz-visz (és veszi a belépőm, persze).

Továbbá lelkigyakorlatra készülök a Sacre Coeurökhöz, mégpedig táncmeditációsra (én!). És rettenetesen kíváncsi vagyok, egyelőre ugyanis éppen ennyit tudok az egészről:

„A tánc, a mozgás a meditáció egy sajátos útja. Megtapasztaljuk, hogyan nyitja meg a tánc, a mozgás azokat a mélységeinket, melyekbe gondolatokon, szavakon keresztül nem tudunk behatolni. Engedjük, hogy ez a felfedezésre váró imamód hasson ránk, reflektálunk tapasztalatainkra, és a megtanult egyszerű mozdulatokkal később, a hétköznapokban is gazdagíthatjuk személyes imaéletünket.”

Gyöngyszem

2009-07-17T23:15:00.002+02:00

The bone-chilling scream split the warm summer night in two, the first half being before the scream when it was fairly balmy and calm and pleasant, the second half still balmy and quite pleasant for those who hadn't heard the scream at all, but not calm or balmy or even very nice
for those who did hear the scream, discounting the little period of time during the actual scream itself when your ears might have been hearing it but your brain wasn't reacting yet to let you know.

Winning sentence, 1986 Bulwer-Lytton bad fiction contest

Hevenyészett kísérlet a fordításra (minden eltérő változatot is örömmel fogadok):

A hátborzongató / csontig hatoló sikoly kettéhasította a meleg nyári éjszakát: az első fele lett a sikoly előtti, mikor még elég balzsamos/boldog volt, nyugodt és kellemes, a második még mindig balzsamos/boldog és elég kellemes azoknak, akik egyáltalán nem hallották a sikolyt, de nem nyugodt vagy balzsamos/boldog vagy akár csak különösebben szép azoknak, akik hallották, leszámítva azt a rövid időtartamot magának a sikolynak a során, amely alatt a fül esetleg már hallhatta, az agy azonban még nem reagált rá.

(Az 1986-os Bulwer-Lytton rosszpróza-verseny győztes mondata. E nemes versengésben a lehetséges legrosszabb regény kezdőmondatát keresik...)

Ma-e mail

2009-07-12T14:02:00.001+02:00

Én vagyok Patrick Chan ügyvezető igazgató és vezérigazgató-helyettes Hang Seng Bank Ltd. Van egy üzleti javaslattal az Ön számára. Azt kell Ön assit nekem execute üzleti átvinni Hongkong a
ország. Azt kell Önnek több információt azonnal kapok pozitív választ Önnek. Ha érdekelt kérem keressen meg emailben: ...
Az e-mail cím tőlem elkérhető. ;-)

Ne hagyjátok a Bem mozit!

2009-07-09T21:25:00.001+02:00

Beágyazni nem tudom a videót, mert túl széles, én meg kegyetlen lassú vagyok az aránypárokkal való foglalkozásban, de nézzétek meg, és aztán írjátok alá, ha szerintetek is szégyen (lenne?) megszüntetni a Pomázról legkönnyebben elérhető ;-) buda(pest)i művészmozit.

Szandál & 107

2009-07-08T22:29:00.004+02:00

Vettem ma egy igen profi szandált, itt van:

Utóbb még hellyel-közzel etikus választásnak is bizonyult, valami brazil erdőmentőket támogatnak, ha igaz — az azonban biztos, hogy ezt már csak itthon vettem észre a céduláján.

Mindennél azonban érdekesebb, hogy a Skálából kilépve úgy tizenöt lépésnyire egy embert láttam a földön feküdni, és kegyetlenül rúgatni egy másik által. Tényleg ijesztő volt, nemegyszer az arcába rúgott a másik, tompán puffant a sportcipő. Egy harmadik odatartozó (talán negyedik is?) egykedvűen nézte a jelenetet, az emberek jöttek, mentek, oda-odasandítottak, hezitáltak, majd továbbmentek.
Az első gondolatom az áruházi biztonsági őr volt, de aztán meggondoltam magam, és egy pillanatnyi „A rendőrség, az a 107, ugye...? Szégyellheted magad, még ezt se tudod, pedig hány helyre ki van írva” után tárcsáztam. Kétszer meghallgattam a bejelentkező hangot, aztán föl is vette egy nő, a társalgást most nem részletezem („Szóval verekedés forog fenn?” — ez volt a kedvencem, vagy valami hasonló bikkfanyelv), elég az hozzá, hogy néhány „Kérem, tartsa!” után úgyszólván másodperceken belül megjelent galoppban két járőr (ötven méterre járhattak alighanem), és erélyesen fellépett.
Én meg le.

Bored to be wild (by D. P.)

2009-07-01T13:39:00.005+02:00

Az történt, hogy otthon hagytam a múzeumkulcsom, ami nem is lenne akkora baj (beengedtek a kaputelefonnal), de rajta van az öltözőszekrényem kulcsa, mivel hétfő este belezártam Mosst. Márpedig a terv az volt, hogy átteszem rá a tegnapi, pozsonyi-győri céges kirándulás képeit, és akkor az milyen remek lenne; utána pedig játszhatnék mindenféle logikai játékokat, ahogy szoktam, ha épp itt a gép.
No most mindez dugába dőlt.
Viszont látogatónak se híre, se hamva, úgyhogy itt pötyögök már mióta.

Pozsony-Győr különben remek volt, nagy nevetésekkel, nyugisan, hőségesen.
Utána viszont valami még sokkal fontosabb történt: három gimis osztálytársamhoz csatlakoztam egy millenáris' piknikre, amelyik minden várakozásomat felülmúlta. Halálos fáradtan érkeztem, éppen hogy arra éreztem magamban késztetést, hogy leüljek bólogatni. Aztán a rövid úton elfogyasztott édes bor és édes kex (chocolate chips cookies, yeah :-) jót tett, a társaság meg még jobbat: éjfélre értem haza, abban a biztos tudatban, hogy ezt még meg kell ismételni. Be jó, hogy mindig felbukkannak olyan emberek, akikhez valaha valami közöm volt, de sosem ismertem őket igazán; s aztán rendre kiderül róluk, hogy elég erősek a közös alapok, és elég a különbözőség ahhoz, hogy nagyon izgalmas dolgok süljenek ki a beszélgetésből.

Kozmoszt a káoszból

2009-06-28T15:55:00.003+02:00

Most az van, hogy nekiálltam selejtezni és rendszerezni az egyik (nem merem végiggondolni, hány vár összesen...) nagy dobozomban. Első körben kicígöltem a fűzfa alá, majd mire épp belejöttem volna, leszakadt az ég (újabban ilyen monszun-féle az éghajlat minálunk), de előtte még azért bejutottam mindennel a nagyszobába. Úgyhogy most ott rakosgatok, meg az ajtó előtti asztalon is, mert a csak egyik irányba kihúzott nagyszobaasztal és a kályhapadka fele sajnos nem elegendő.
De fogyott is (megy a papírkonténerbe valamennyi, meg egy adag féloldalas nyomtatópapírrá avanzsál), és már egész jól állok a levelezésemmel: szétszortíroztam egyrészt feladók szerint (a rendszeresebben és/vagy hosszabb ideje írogatók külön kupacokat kaptak), másrészt a manchesterieket egy halomba, harmadrészt az esküvői meghívókat-fényképeket egy újabba.
A maradék (asztalnyi) cucc egyelőre nagyjából a következő stócokat képzi: alkotós; manchesteri; Talentum; egyetem; emlék; mindenmás. Fogalmam sincs, mikor érek a végére...

Csendélet az éjjeliszekrényen

2009-06-23T22:08:00.003+02:00

TIFF & tsai

2009-06-10T13:16:00.001+02:00

A mérleg valami ilyesmi.

A narancssárga-lila busz nagyon jóóó. Kényelmes, van rajta film (fülhallgatóval), automatás kávé (ingyen), utaskísérő (újabb állásötlet :-)) meg minden.
Kolozsvár még mindig teljes extázisba visz.
Még tudom, melyik a magyar újságos néni, és az újság második oldalán is ismerőst köszönthettem. Röser a régi, s a Rex főpincére továbbra sem hajlandik magyarul beszélni (pedig tud), és ugyanolyan savanyú képet vág az élethez, mint bármikor 2001 óta.
Közben pedig dinamikusan fejlődik a (bel)város, a Central ('csentrul' áruház) új homlokzatot, a Carpati cukrászda új belsőt kapott (egyúttal lett benne vécé is...), a Filó melletti Eugenia-lelőhely butikká alakult, a Karolina teret gyönyörűségesen lekövezték (és kiirtották róla az autókat) stb.
Láttam [számol, számol] 10 vetítésen 14 filmet (ebből 5 rövid és 2 dok), és mindössze egyet kellett volna egyértelműen kihagynom közülük, kettőért pedig magában is érdemes lett volna elmenni odáig (történetesen ez volt a két dokumentumfilm: Életek éneke és Constantin si Elena). (A buszban oda- és visszaúton megnézett egy-egy, egyébként feledhető alkotás nem képezte a számlálás tárgyát.)
Janka nagyon kicsi-édes. :-)
Emberrel kevesebbel találkoztam ezúttal a „szokásosnál”, de nem nagyon bántam meg. Egyrészt moziból moziba jártam, másrészt azokra, akikkel tudtam találkozni, több energia és figyelem jutott. Köztük volt Péter, Éva, a mamája, Ibolya és az aktuális (zömmel zilahi) lakótársai, Maria Máramarosból (ő egy másik történet) és Szépék.
Nyáron még egyszer neki kell indulnom...

Rövidke üzenet,

2009-06-07T23:44:00.004+02:00

melyben a szerző kifejezi az EP-választás hazai eredményeivel kapcsolatos fölötte elégedett voltát.
Erre több oka is van, amelyekre azonban itt nem tér ki. :-)

Megérett a kipusztulásra

2009-06-01T21:31:00.001+02:00

„A Nielsen marketingcég adatai alapján az amerikai fiatalok 2008 negyedik negyedévében átlagosan 2272 sms-t küldtek és fogadtak havonta, tehát napi hetvenötöt és az ébren töltött napszakra vetítve óránként csaknem ötöt.”
(A teljes cikk)

Befűtöttünk a cserépkályhába

2009-05-31T21:21:00.002+02:00

Jóféle novemberi idő van itt, de nem szólok egy rossz szót sem, úgy kellett már a növényeknek az eső, mint a falat kenyér.
Bábszínházban jártunk ma Lucával, az Eszti álma című darabot néztük a Varázsgarázsban. Szegény Lucka egy ponton rettenetesen megijedt, de azért azt hiszem, összességében élvezte.
Holnap éjjel pedig Kolozsvárra indulok, a TIFF-re (végre — mindig a vizsgaidőszak tett keresztbe régebb'), és egyes előrejelzések szerint csütörtökig esni fog ott is... Ibolyácskánál fogok lakni a Monostoron, „egyetemistakorunkbeli koulmenyek”, hmm. :-)

Megint bábaságos

2009-05-29T11:20:00.003+02:00

A múltkor föliratkoztam az UNFPA videóira, és ma jött megint egy az Andokból. Néha elszomorít, hogy milyen triviális dolgokat kell hatalmas lépésként ünnepelnünk, de persze közben ezek tényleg nagy dolgok a maguk nemében. Ez a filmecske most arról szól, hogy Ecuadorban egy kórházban kiépítettek néhány olyan helyiséget, amelyik inkább emlékeztet egy andoki házbelsőre, mint szülőszobára, és kiképezték a személyzetet a hagyományos („függőleges”) szülés-levezetésre (ideértve a bába lelki támogató munkáját is, ha jól értettem mindent). S hogy így bizony mennyive jobb azoknak a kecsua nőknek, akik bejutnak a városba szülni.

Csodás vacsora

2009-05-26T19:42:00.002+02:00

Úgy indult, hogy rántotta. Aztán megláttam a holnapi ebédhez pirított szalonnát, meg a borsót (ó, boldog angol vacsorák!). Mamának pedig eszébe jutott a snidling a kertben, meg a sajt... És, hát, mennyei lett az eredmény.

Újabb alkotások

2009-05-26T10:45:00.006+02:00

Szombaton megint voltam a könyvkötőműhelyben, kétszer is, délután Áronnal. Íme az eredmény:

Hmm

2009-05-22T23:07:00.001+02:00

Állítólag ma van a biodiverzitás világnapja. Kapcsolódó mókásságok a British Counciltól.
Amúgy meg szundi, megint elment az idő alaposan.

Wanda, the Fortune-teller Fish Said

2009-05-16T10:35:00.000+02:00

"I wonder", he said to himself, "what's in a book while it's closed. Oh, I know it's full of letters printed on paper, but all the same, something must be happening, because as soon as I open it, there's a whole story with people I don't know yet and all kinds of adventures and battles."

Bastian B. Bux

-- Kíváncsi lennék -- mondta magának --, mi van a könyvben, míg be van csukva. Ó, tudom, papírra nyomtatott betűk, de valaminek mégis történnie kell, mert ahogy kinyitom, egy egész történet áll benne olyanokról, akiket még nem ismerek, és mindenféle klandokról meg csatákról.

Hol a hiba?

2009-05-13T21:46:00.004+02:00

Ez ittend az idei Szent István Könyvhét emblémája. Nem csalás, nem ámítás...

Könyvtári eset

2009-05-13T21:40:00.002+02:00

Tegnap lenn voltam Nagyvilágot olvasgatni, és zárás előtt, kifelé összetalálkoztam a könyvtáros néni férjével, a parkettás bácsival (ő csiszolta-lakkozta minden szobánk padlóját). Azt mondja nekem:
— Apádnak nincs internete?
— De — mondom —, van.
— És nem hagy rajta dolgozni?!
— De — mondom —, miért...? Ja... én olvasni jöttem!

Házimunka

2009-05-13T12:15:00.002+02:00

Valahogy úgy van velem, hogy a ruhákkal kapcsolatos házimunkákat (az egy (természetesen gépi) mosás-teregetés kivételével) nemigen szívelem. Ilyen a vásárlás (különösen a próbálás), a vasalás, az elpakolás, és legeslegfőképpen a téli és nyári ruhák dobozokba/szekrényekbe rakosgatása. Én belátom, hogy évente kétszer kell csak megcsinálni, de akkor is... azt hiszem, ez van a szeretem—nemszeretem-tengely negatív végén.
De ma nekiállok, bár az elhatározás örömére kb. öt fokot esett a hőmérséklet a tegnapihoz, és tizenötöt a tegnapelőttihez képest.
Most mindenesetre muzsikát gyártok a munkához. Az a nagy felfedezésem ugyanis, hogy a Windows Media Player (amelyet egyébként utálunk), ha belemásolok audiolemezeket, majd rátenyerelek a szinkronizálásra, a pendrive-játékosra* mp3-ban teszi át az anyagot. És az jó, mert azzal elboldogul a játékos is, meg Moss is.

* L. még „A DVD-játékos” használati utasítása

Menjetek bábának

2009-05-11T21:56:00.003+02:00

Május 5. a bábák világnapja (izé, ma jutottam eddig a hírekben...), és az ENSZ népesedési (?) alapja szerint világszerte még 350 000 bábára lenne szükség. Hát hajrá, hajrá.
Alább egy videó a bolíviai őslakosok helyzetéről.

Ó igen, és Isten hozta Annácskát is erre a világra! :-)

Vince és Johanna

2009-05-04T21:05:00.000+02:00

A hétvége két kisbabát is hozott a tágabb baráti körömbe. Isten éltesse őket!
A múzeum... hmm, hogy is mondjam csak, pang. Ma megkisebbítettem egy kartondobozt (fedelestül), szétválogattam egy kupac jegytömb-csonkot (két kupacra, eladási év szerint), legyártottam Laurával vagy három tucat könyvtári katalóguscédulát (az optimális 1 lépés (kivágás) helyett 4-ben (körberajzolás, kivágás, kartonra ragasztás, újra kivágás), mert a muzeológus srác képtelen volt a) körvonalakkal, b) normális elrendezésben, c) egyenesen a kartonra nyomtatni őket...*) megírtam és föladtam egy képeslapot Johanna mamájának, medvehagymalevest ettem ebédre a Fruccola előtt a napon, valamint lógtam vagy félórát az interneten is. Ennyi.
Pedig kellett volna még korrektúrázni is egy csomót (borzasztó faanyagvédőszeres könyv), meg olvasni, mert a tizedénél járok A Mester és Margaritának, és holnap este színház. De ha nem köt le... :-S
Viszont remekül megy az Ittál-e ma eleget? című akciónk, melynek keretében minden páratlan órában minden résztvevő megiszik egy pohár vizet, és pipálgatjuk az alkalmakat egy táblázatban. Két hét elég volt ahhoz, hogy kezdjem magamat rendszeresen szomjasnak érezni. Persze a noszogatás mindig jól jön, itthon korántsem megy ilyen flottul.
Itthon egy boríték várt az APEH-től, a rendelkezésükre álló adatok szerint nem vagyok jogosult egyszerűsített bevallásra. További kérdéseimmel keressem az ügyintézőt, cím, nyitvatartási idő. De jó. Meg lennék lepve, ha egyáltalán kellene adóznom a tavalyi három hónapnyi félállás + még úgy kéthétnyi lóvét érő fordítói ténykedésem után... De ez őket a legkevésbé sem érdekli. Irány a 0853. űrlap. Mintha értenék belőle egy szót is...

Holnap magyaróra Liviával, és kell csinálnom neki egy nagy halom leckének valót, mert két hétig nem megyek (előbb osztálykirándulnak Krakkóba, majd Brüsszel–Párizs–London a cserediákokkal — szerencsére busszal, úgyhogy nincs súlykorlát :-)).

* Vö. az önkéntesmenedzsment azon törvényével is, amely szerint az önkéntest jobban megbecsüljük annál, mint hogy fölösleges/értelmetlen/apró- munkát végeztessünk vele. Engem ugyebár fizetnek, vagy mi...

Megtaláltam a hivatásom :-)

2009-05-02T17:46:00.000+02:00

Könyvkötő leszek, semmi más, legalábbis hobbiból biztos. Még talán a nyár végén találtunk rá Áronnal (amúgy véletlenből, ahogy az ilyesmi lenni szokott) a Matató Könyvkötőműhelyre a Várfok utcában (a Moszkva tér bal felső :-P sarkától egy percre), és a gyógypedagógus-könyvkötő-tündér lány nemhogy beinvitált minket, de az akkori érdeklődésünk láttán azóta is rendületlenül küldözgette a meghívókat a szombati foglalkozásokra.
És ma végre eljutottam, és bizony bele is szerettem rögtön az egészbe. A papír iránti lángolás [ööö...] ugyebár nem újkeletű jelenség nálam, de hozzá még ez a szöszmötölés: méricskél-vágogat-ragasztgat-présel (mos-vág-simít-összehajt), azok a nagy gépek, a zsargon („csontozás”!)... csuda volt. A többit képben:

És még...

2009-04-02T12:46:00.002+02:00

nem írtam
az Evangélikus Teológia teremtésvédelmi tanulmányi napjáról,
a villanyoltásról,
a múzeumról,
Mossról (úgy is, mint a laptop) + az új szerzeményeimről rajta,
a magyartanítás szép- és nehézségeiről,
arról, hogy végre süt a nap (és én megyek a 10 fokba...)
stb.
stb.
...

Kicsit aktuálisabb

2009-04-02T12:43:00.000+02:00

Arról, hogy mi is történik velem/körülöttem mostanában.
Megállíthatatlan vénülésem újabb állomásaként időközben betöltöttem a 28-at, és fura arra gondolnom, hogy ennyivel nevelhetnék már négy gyereket vagy végezhetnék valami alkotó munkát is... ehelyett itt, így. És végsősoron mégse rosszul.
Bár a TIK-nek nem kellettem könyvtárosnak, nem is tudják, kit hagytak ki. Sóhaj.
Azóta beadtam egy újabb jelentkezést, a munka érdekel + szakmába is vág valamelyest, de pesti. Ráadásul a múlt szerdai „küldje-be-az-önéletrajzát-még-ma” óta néma csönd... kétséges ómen.
Az új telefonnak azóta egy-két használhatóbb funkcióját is fölfedeztem, de összességében még mindig több dolgot bonyolítottak túl, ami eddig működött, mint fordítva.
Befejeztem a Gilgamest, bele is jöttem, de az akkád líra / filozófiai versek valahogy kevésbé izgatnak.
Pár perce elküldtem Áronnak a sza*dolgozatot, a hajam égnek áll az OpenOffice egynémely baromságaitól, de csak kiszenvedtem végre magamból. Még nem nagyon merem elhinni.
18.20-kor indul a repülőm (becsekkoltam online, így 17.55-re kell csak ott lennem, éljen): JVC Link Weekend, Manchester maradék múzeumai Áronnal, Szent Háromnap a jezsuitáknál. Be jó lesz!
Megyek is, ideje összepakolnom.

PS: Lehet, hogy kint megint ide fogok írni.

Régi: Mérges bejegyzés a karaktertámogatás nevű átverésről és hasonlókról

2009-04-02T12:25:00.001+02:00

Az az igazság, hogy a szép új (vékony, kecses, és állati kényelmetlen) telefonom mellett rövid úton le fogok szokni az sms-írásról.
Az előbb elküldtem egy 83 betűs üzenetet _2_darabban_. A trükk az ékezetes karakterekben van (pontosabban feltehetőleg az á, í, ó, ő, ú és ű betűkben, mert a többi átment az előző telefonomon is), azok ui. többnek számítanak -- miközben ezt a számláló véletlenül sem jelzi. (Néha, ha az e-maileket rosszul kódolja a rendszer, a nem-latin-konform magánhangzók helyén hosszabb betűsorok látszanak -- gondolom, ugyanerről a jelenségről van szó.)
Amúgy is kreténség ez a számláló, mert azáltal, hogy csak akkor látszik rendesen, hogy átléptem a következő üzenetbe, amikor már ott vagyok (1000/1-es típusú kijelzés, ahol az első szám betűnként eggyel[!] csökken, a második sms-enként nő), alaposan megvágja az előre machinálás (rövidítés) lehetőségét.
Előre a csak-ha-tényleg-nagyon-muszáj esemesezés útján. A karaktertámogatást pedig máris korlátoztam. (De azért kedvem lenne a nyakukra ereszteni a fogyasztóvédőket megtévesztés miatt.)

Update: A használati utasítás szerint, idézem
"Az üzenettípust a készülék automatikusan változtatja az üzenet tartalmának megfelelően. Többek között az alábbi műveletek eredményeképpen változik a szöveges üzenet multimédia üzenetté:
...
- Kézbesítési jelentés igénylése."
Hihetetlen. Gyorsan meg is néztem az előző sms-eim, de szövegesnek írja őket.

(Ezt úgy egy hete írtam, csak valahogy sose jutottam vele idáig. De azért nem marad(ta)tok ki belőle.)

Zseniális

2009-03-25T14:42:00.000+01:00

Ezt nézzétek meg...

Ez-az

2009-03-19T19:03:00.000+01:00

Van annak hátránya is, ha az ember hatéves kora óta ismeri a könyvtáros néniket. Jelesül hogy az én szám még mindig csókolomra áll, és ma ugyan -- gondosan odafigyelve -- sikerült kipréslnem magamból egy jó napot kívánok-at, de ettől meg a néni lepődött meg annyira, hogy ő is ugyanígy válaszolt. :-S
További hasonlóan fontos hír, hogy Márk munkatársam Albániába utazik egy (fél...) napra (szurkolni), úgyhogy előszedtem neki az útikönyvet a sufniból, így került az a jobb oldali listába. Itt jegyzem meg, hogy olyasmik is vannak ott, amikbe csak bele-beleolvasgattam, illetve amik hosszabb távon zajlanak, pl. a szegény Hankiss-könyvnek úgy négyszer futhattam neki az elmúlt öt évben, mire végül most kb. fél év alatt elbírtam vele. Pedig nagyon jó könyv, olvasmányos is, izgalmas is, csak valahogy mindig jött valami más. Újabban javuló tendenciát mutatok a különböző féle könyvek arányai között, de azért továbbra is a szépirodalom a nyerő (mondjuk ez nyilván nem baj).

Arról, hogy mit mondott a pápa, és erre (illetve nem erre) hogyan reagálnak

2009-03-19T11:42:00.003+01:00

Az MTI-n olvastam, egyedül ez alapján írok, de majd jönnek az ENSZ hírei, és akkor talán eredetiben is.
Szóval egy s más egyéb mellett azt mondta a pápa Afrikába repültén, hogy az önmegtartóztatás a legjobb eszköz az AIDS terjedésének megakadályozására. Na most erre sokmindent lehet mondani, de azt, hogy nem igaz, nem. Mert bizony ez így van. Semmi olyan biztos védelem nem lehet (fogamzás ellen sem), mint az önmegtartóztatás.
Ehhez képest mindenki visít, hogy így meg úgy az óvszer. Mert nem divat mai napság a monogámia.
És ezzel itt be is fejezem, anélkül, hogy bármi egyéb aspektusát akár csak megpróbálnám megközelíteni ennek az egésznek, mert az sajnos túlmutatna a képességeimen, képzettségemem stb.

Ismét könyvtár

2009-03-17T22:19:00.002+01:00

és ismét a helyi, most már hosszabbítóval felfegyverkezve jöttem.
A változás örök, ezúttal van ülőke a klotyón, de nincs papír egyikben sem.
A dolgozat alakul, most nettó 19 oldal (bár az utolsón eddig kb. három sor van :-S), lassan már tényleg senki nem ment meg a befejezésétől.
És találtam végre angolszótárt, meg egy pöpec kis könyvet Magyar művelődéstörténet címen, arról nem is beszélve, hogy jár ide a Látó, meg a Nagyvilág is, amiből otthon is van néhány évtizednyi, de valami miatt az utolsó két előfizetési kísérletünk dugába dőlt, arra már nem emlékszem, hogy a pénz átutalása előtt vagy után. Szóval újabb okok, hogy lejárogassak ide olykor, sőt, tán be is iratkozzam, kíváncsi vagyok, megvan-e még az olvasójegyem valamelyik alsó fiókban.

Készült dr. Marosi Andorné emelkedési stílusában. :-)

PS: A folyóiratos polcra vetett második pillantás azt is elárulta, hogy a Székelyföld, a Korunk, sőt a Művelődés (!) egészen friss számai is föllelhetőek. Milyen erdélyi lobbi működhet Pomázon?!

PS2: Beiratkoztam, mégpedig ingyen, ez állítólag jár a pedagógusi végzettséggel. Még mondja valaki, hogy semmire sem jó a diplomám! A rendelet amúgy 500 forintot takarít meg nekem – életemben először 1 kerek (alumínium)forintért iratkoztam be ugyanezen könyvtárba. 20 éve lehetett... :-) (Egyébként már nem volt meg az olvasójegyem, számítógépre csak az aktív olvasókat vitték.)